Néhány századdal ezelőtt a nemesség kastélyaiban, a királyi, császári udvarokban gyakoriak voltak a kamarakoncertek, sőt a kiváltságosabbaknak saját operatársulatuk volt a hozzá tartozó zenekarral együtt. A vonósnégyes, az előkelőség, az elegancia, a felsőbb osztályba való tartozás jelképe volt és sokak számára ma is az.
Sokszor tapasztaltuk, hogy megrendelőink nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a vonósnégyesnek, mint mi magunk. Ők belelátták az eleganciát, a hangzás mellett a látványt is, illetve azt a bizonyos „megérdemlem érzést”, amit végül egy újabb érzés követett: az elégedettség.
„Nem ruhákat tervezek, hanem álmokat.” – mondja Ralph Lauren divattervező, akit parafrazálva mondhatnánk: “Nem zenélünk, hanem hangot adunk eleganciájának”.
De talán beszélhetnének eddigi megrendelőink is, ők így látják a munkánkat:
- „Nagy élmény volt mindannyiunknak a fények, hangok, ízek, érzések összhangja.” – Enikő
- „…lélekmelengető pillanatokat szereztetek…” – Botond-
- „…professzionalizmus, elegancia, találékonyság és kedvesség jellemzi őket” – Dénes
Kedves Enikő, Botond, Dénes, Ioana, Laura, Ana, Orsolya, Anda, Katalin és még sokan, Köszönjük Nektek, sokat tanultunk Tőletek!